Önvezérlő pókdroid
- Magasság: 8-12 m
- Fegyverzet: 1 db önvezérlő lézerágyú; a második rögzítési ponton variálható fegyverzet ( sugártükrös és hagyományos lézerágyúk, irányított és nem irányított rakétafegyverek )
A Kereskedőtestület uralma Galaxis szerte több ezer külszíni valamint mélyfeltárású szén-, érc- és fémbányára, hatalmas légköri, szárazföldi, víz alatti gáz- és olajmezőkre valamint az ezekre épülő nyersanyag feldolgozó és finomító üzemekre terjed ki. Az értékes lelőhelyeket bérlő és üzemeltető társaságok érthető módon nehezen tűrik a Testület zsarnoki igáját. A borsos bérleti és tagsági díjak, a fojtogató adóterhek akkora költséget jelentenek ezeknek a vállalatoknak, hogy működésük és túlélésük már-már szinte lehetetlen. Egyetlen esélyük, ha megpróbálnak kibújni kötelezettségeik alól, és ameddig csak lehet késleltetni vagy teljesen elodázni a befizetéseket. Egyesek néha végső elkeseredésükben odáig merészkednek, hogy fellázadnak és szembeszállnak kapzsi elnyomóikkal. ám ezek a felkelések rövid életűek. A Kereskedőtestület eddig még minden esetben kíméletlenül leszámolt a lázadókkal. A rebellisek hadát Shu Mai hatalmas, önvezérlő pókdroidjainak hordája zúzza porrá.
Bár ezeket a 12 méter magas acélszörnyeket eredetileg szárazföldi és légi járművek elleni harcra tervezték, félelmetes tűzerejük a gyalogsági csapatokkal szemben is remekül hasznosítható. Míg a törpe pókdroidok elsődleges feladata a kutatás és felderítés, nagyobbacska testvéreik létrehozásának egyetlen célja maga a pusztítás volt. Az önvezérlő pókdroidok már megjelenésükkel is félelmet keltenek ellenségeik körében. Hatalmas méretük részben a pszichológiai terrort, részben pedig duplikált harcászati bevethetőségüket szolgálja. A négy, vaskos, oszlopszerű lábon mozgó harci droid normál magassága mintegy 8 méter. Ebben a helyzetben a gömbtest a lábszártagok szintje alá süllyed és a fedélzeti fegyverek lefelé, a felszínen mozgó járművek vagy a gyalogsági csapatok ellen irányíthatóak. Másik esetben a gömbcsuklókon mozgó, hidraulikus támaszelemek kiemelik a testet a lábtagok magassága fölé. A pókdroid fegyverei ilyenkor elsősorban az alacsony és közepes magasságban közeledő légi célok ellen irányulnak. Ez a kétféle felhasználási lehetőség szükségtelenné tette, hogy a Testület droid hadseregében más egyéb támadó fegyvereket is szolgálatba állítsanak. Ez egyfelől roppant költségkímélő megoldás, másrészt egyszerűbbé teszi a bevetések megtervezését és a harcba induló technikák működésének összehangolását. A droid; nagy méretéből adódó, tetemes önsúlyának csökkentése miatt a nyolc méteres lábszártagokat nem fémből, hanem egy speciális, nagy szilárdságú műanyagból készítették. A mozgás és könnyed manőverezés további elősegítése érdekében a széles, lapos talpak fölött, mind a négy lábban antigravitációs emelőket építettek. Ezekre még a könnyített járótagok alkalmazása mellett is szükség volt, hiszen a robot gömb alakú, páncélozott testmagjának súlya szintén jelentős. A gravitációs emelők és a könnyű lábtagok kombinálása végül olyan jól sikerült, hogy ezek a harci monstrumok méretüket meghazudtoló sebesség elérésére lettek képesek szinte bármilyen talajviszonyokkal rendelkező csatamezőn. Az önvezérlő pókdroidok egyetlen hibája, hogy túl hangosak. A támaszelemeket mozgató szervómotorok baljós nyikorgása már messziről elárulja közeledtüket.
A Kereskedőtestület harci droidjait tervezőik minden, a sikeres felderítéshez és pontos tűzvezetéshez szükséges szenzorral ellátták. Az egyik legfontosabb ilyen műszer, a gömbtest tetején elhelyezett infravörös fotoreceptor. Bár ez az elektronikus látószerv sokkal kisebb méretű, mint a törpe pókdroidok hasonló rendeltetésű érzékelője, mégis kellő mennyiségű és kielégítően pontos harctéri információval látja el gazdáját. A nagy felbontású fotoreceptor elsődleges feladata a cél- és tereptárgyak érzékelése, valamint a robot mozgásvezérlő számítógépének kiszolgálása. A másodlagos fedélzeti fegyverek tűzvezetését a besugárzásvevő antenna, a lézeres távolságmérő, a célmegjelölő és egy különleges lokátorgyűrű segíti. A gömbtesten belül, annak egyenlítőjén elhelyezett 3,8 m sugarú, 3D-s rádiólokátor összetett feladatot lát el. Egyfelől a fotoreceptorral együttműködve segíti a robot navigációját, másrészt az opcióként függeszthető irányított rakétafegyverek tűzvezetési feladatait látja el. Az önvezérlő pókdroidok agyközpontja teljesen megegyezik törpe rokonaik vezérlőrendszerével. A programprioritásos, központi-vezérlés független rendszerek sokkal megbízhatóbbak, mint a távirányításos harci egységek, ezért a tervezők jelen esetben is megmaradtak ennél a már jól bevált megoldásnál.
Ám legyenek bármilyen korszerű szenzorok és műszerek is ezeknek a harci monstrumoknak a fedélzetén, mind csak azért került oda, hogy a támadó fegyverzet igényeit kiszolgálja. A hatalmas pókdroidok legfontosabb fedélzeti fegyvere egy a testmag alján, forgatható toronyba rögzített önvezérlő lézerágyú. Az ilyen automata, intelligens sugárfegyverek fejlesztése még csak a közelmúltban kezdődött. Annyit kell tudni róluk, hogy rendkívül pontos, érzékeny és drága fegyverek. A parallax jelfogó antenna által irányított nehéz lézerágyú működéséhez nincs szükség közvetett vezérlésre. A célkövetést és tűzvezetést a fegyverzet szerves részét alkotó tányérantenna és az ágyúba integrált apró logikai számítógép végzi. Míg a hagyományos közvetett szenzor vezérlésű fegyverek "gondolkodási ideje" viszonylag hosszú, addig az ilyen tűzvezérlési megoldás roppant gyors és pontos. Az automata lézerágyú tűzereje, a testmag helyzetétől függetlenül légi és földi célpontok ellen is irányítható. A közvetlen tűzvezetés azonban roppant érzékeny és sérülékeny megoldás. Mivel törpe rokonaikhoz hasonlóan ezek a pókdroidok sem rendelkeznek sugárpajzzsal; az így védtelen, nagyméretű, jó célfelületet biztosító, parallax tányérantenna sérülésének kockázata rendkívül magas. A sérült jelfogó tányér pedig pontatlanná teheti vagy akár teljesen meg is béníthatja az ágyú működését. De ezeknek a fegyverrendszereknek van egy másik gyenge pontjuk is. Egyes aktív ECM (radarzavaró) eszközök akadályozhatják vagy akár teljesen blokkolhatják is a jelfeldolgozó egység működését. Ennek kivédésére a lábszártagok csúcsába un. rádió-árnyéktér generátorokat szereltek, melyek egy a pajzsgenerátorokhoz hasonló láthatatlan mezőt hoznak létre a robot körül. Ez az árnyéktér ugyan nem véd a sugárfegyverek tüze ellen, ám az automata lézerágyú vezérlőradarjának hullámhosszán sugárzó, nagy teljesítményű zajkeltők káros hatását megszünteti.
A pókdroid testmagjának tetején található a másodlagos fegyverzet rögzítési pontja. Ide a küldetés során végrehajtandó feladatoknak legjobban megfelelő fegyverzet szerelhető. A hagyományos sugárfegyverektől a sugártükrös lézerágyúkon keresztül a különböző irányított és nem irányított rakétafegyverekig igen széles a skála. Ahhoz hogy, ezek a robotok is alkalmasak legyenek a legújabb, önrávezető rendszerrel felszerelt rakéták hordozására, a közeljövőben várhatóan majd egy másik rögzítési pontot is kialakítanak a törzs tetején. |