A játékról

Bevallom őszintén, amikor hivatalosan bejelentették a Battlefrontot és nagyvonalakban ismertették, mire számíthatunk, kissé elkeseredtem. Lelki szemeim előtt láttam ugyanis a fanyalgó kritikusokat, akik nemes egyszerűséggel koppintásként aposztrofálják a játékot (ahogy tették azt az Age of Empires-re épülő Galactic Battlegrounds és annak kiegészítője, a Clone Campaigns esetében is). Az első képek és videók tovább fokozták negatív érzéseimet, hiszen szinte sütött róluk a konzolos jelleg és az akkoriban igencsak csúnya grafika sem növelte túlzottan az így is romokban heverő optimizmusomat. A fejlesztés előrehaladtával szerencsére egyre inkább kezdtem reménykedni, s most elérkezett az idő, hogy több a napon át zajló tesztelés után megoszthassam tapasztalataimat.

A kezdetek

A Battlefront 3 CD-lemezen terpeszkedik, a telepítés után egy Vader-szuszogás adja meg az alaphangot. Ezt és a logókat követően általában egy intró következik, ami érthetetlen módon kimaradt. Ez már csak azért is sajnálatos, mert a Star Wars filmekben meglehetősen gyakori csatákból olyan bevezető mozit lehetett volna csinálni, aminek látták azonnal extázisba kerül a játékos. Helyette azonban marad a csalódottság és a hatalmas fekete pont a készítőknek. Így rögtön a profil-képernyő kerül a szemünk elé, ahol megadhatjuk, milyen néven kívánunk részt venni az ütközetekben, s megválaszthatjuk a nehézségi szintet. Szerencsére a menü igencsak ízléses és egyedi lett, s John Williams témáival kiválóan megadják az alaphangot (mondhatni: igyekeznek betölteni azt az űrt, ami az intró hiánya miatt keletkezett).

Mielőtt elkezdenénk játszani, érdemes elvégezni a különböző beállításokat. Ezek közül kiemelném a barátságos tűz (Game Options / Friendly Fire) opció bekapcsolását. Azzal, hogy képesek leszünk elpusztítani társainkat (illetve ők is minket) sokkal realisztikusabbá válnak a csaták. A Video és az Audio Options menükben a grafikus- és hangkártyánk (valamint a processzor és a memória) képességeinek figyelembe vételével állíthatjuk be a megjelenítés és a hangok részletességét. A Control Options tüzetes tanulmányozása kötelezően ajánlott - itt állíthatjuk be a megfelelő billentyűzet-kiosztást (külön-külön a gyalogos egységeknek, a járműveknek és az űrhajóknak). Végezetül finomíthatjuk az online beállításokat és megnézhetjük a készítők listáját.

Ha mindezzel végeztünk, következhet a játék!

A játékmenet

Miről is szól valójában a Battlefront? Akik ismerik a Battlefieldet és a hozzá hasonló játékokat, azoknak nem lesz újdonság, hogy egy-egy csatát kell megvívni, amelyben az győz, aki a végén állva marad. Kicsit érthetőbben: adott két harcoló fél, előre meghatározott létszámmal (a Battlefront esetében 200, 220, vagy 250 fő), valamint néhány Command Post (irányító állás), melyek egy része a mi, míg a többi az ellenség kezében van a csata kezdetén (némely esetben van(nak) semleges állás(ok) is).

Fő célunk, hogy az ellenséget megsemmisítsük (azaz a létszámát zéróra csökkentsük, melyhez nagy segítséget nyújthat az ellenséges, illetve semleges állások birtokba vétele is. Ezeknél a pontoknál születnek újra ugyanis az egységek - ennek feltétele, hogy az adott állás a csapat birtokában legyen. Ha a miénk, akkor a térkép zölddel jelöli, ha szürke, akkor semleges (azaz egyik csapat egységei sem tudnak újjászületni ott), amennyiben piros, úgy az ellenségé. Értelemszerűen minél jobban visszaszorítjuk az ellenfelet, annál jobban kezd el fogyni a létszámuk, így egy-egy pont elfoglalása akár az egész csata kimenetelét is döntően befolyásolhatja. Ahhoz, hogy birtokunkba vegyük ezeket az állásokat, elég a közelébe jutni és az állást jelző ikon először pirosról szürkére vált (amennyiben az ellenfélé volt), onnan pedig zölddé. Arra azonban nagyon oda kell figyelnünk, hogy a közvetlen környezetben ne tartózkodjon ellenséges egység, hiszen akkor a folyamat megáll. Ha pedig már egy-egy állás közelében vagyunk, ne felejtsük el feltölteni életerőnket egy magas droid segítségével és gondoskodni a lőszerutánpótlásról (a kis tömzsi robot felelős érte). Mindezt csata közben is megtehetjük, ha a likvidált ellenség, vagy csapattárs mellől felvesszük a kék (életerő), illetve piros (lőszer) kapszulát.

Utóbbiról már csak azért is érdemes gondoskodni, mert induláskor a magától utántöltődő alapfegyver mellett a fő fegyverünk muníciója bizony igencsak véges. Márpedig lőszerre mind az öt választható egységtípusnak (katona, nehéztüzér, pilóta, mesterlövész, különleges egység) szüksége van, ha életben akar maradni. Hogy melyik pályán melyik típust válasszuk, pontos instrukció nincs, a tapasztalat azonban előbb-utóbb gyümölcsözni fog: miután megismerjük a domborzati viszonyokat és az ellenfél taktikáját, már könnyűszerrel választhatjuk ki a leghatékonyabb egységet.

S ha nem lennénk megelégedve egyikkel sem, még mindig nem fogytunk ki a lehetőségek széles tárházából: a nagyobb tűzerőhöz elég elhajítani néhány gránátot, bevágódni egy lövegtoronyba, vagy beszállni egy járműbe. Bizony, nincs is attól szebb, amikor az általunk irányított AT-AT pusztítja rendületlenül a lázadókat, vagy a Tatooine-on homoksiklóval érünk azonnal a csata kellős közepébe. Mindennek persze megvan az ára is, hiszen a lépegetők nagyon lassúak, s a járműveket okos taktikával könnyen fel lehet robbantani - ha nagyon rosszul áll a szénánk, érdemes inkább kiugrani a robbanás előtt. Lehetőség nyílik az űrhajók használatba vételére is, de a saját tapasztalataim alapján kissé nehézkes a kezelésük és ráadásul nem is túl hatékonyak. Ráadásul az űrt sem hódíthatjuk meg velük, mivel szigorúan felszínközeli csaták szerepelnek a palettán.

A pályák megtervezése minden szempontból jól sikerült: a lehető legváltozatosabb helyszínekre kalauzolnak el, remekül ki lehet használni a domborzat által nyújtott lehetőségeket (bár a fűben való elrejtőzést az ellenség túl feltűnően veszi észre), méretük pedig ideális. Személyes mini közvélemény-kutatásom alapján az abszolút kedvenc a geonózisi pálya lett.

A játékmódok

Miután megismerkedtünk az alapokkal, el kell döntenünk, hogy egy-, vagy többjátékos módban kívánunk játszani.

Akik az előbbire voksolnak, négy lehetőség közül választhatnak:

A klónháborúk küldetéssorozatában (Clone War Campaign) a szeparatisták (gyakorlatilag a droidhadsereg) és a Köztársaságot képviselő klónok csatáiba csöppenhetünk bele 7 pályán keresztül. Az “Antigungan Baráti Kör” talán nem is álmodhatott volna szebb kezdésről, hiszen az első pályán (The Battle of Naboo) a gungan hadsereget kell leamortizálnunk droidjainkkal. Ettől jóval nehezebb feladat vár ránk a bolygó fővárosában, Theedben (Rebellion on Theed), ahol a lázadó helyi katonai erőket kell móresre tanítanunk. A harmadik küldetés (Aggressive Negotiations) a wookiek szülőbolygóján, Kashyyykon játszódik, ahol Dooku gróf segítségével kell legyűrni a helyieket. Ha sikerrel vettük az akadályt, hirtelen váltással a klónhadsereg kötelékében találjuk magunkat. Természetesen adott a kiváló kezdés, melyet a Star Wars filmek leglátványosabb csatája garantál - Mace Windu aktív közreműködésével - a Geonózison (The Battle of Geonosis). Az ötödik küldetés a klóngyártásról ismert Kamino nevű bolygón (The Assault on Kamino) játszódik, a hatodik pedig egy ez idáig nem ismert havas-jeges bolygóra (Rhen Var) kalauzol el (Mountaintop Defenses). A klónháborúkat a Kashyyykon fejezhetjük be, ezúttal azonban egy gyönyörű tengerparti környezetben kell felülmúlnunk a droidhadsereget.

A galaktikus polgárháborúban (Galactic Civil War Campaign) összesen 9 küldetést kell teljesítenünk. Kezdésként a Birodalom oldalán lendülhetünk akcióba, a Tatooine sivatagos bolygóján mindjárt két küldetés is helyet kapott: elsőként a sivatagban (a Sarlacc mellett) kell legyőznünk a lázadókat és a buckalakókat (Desert Extermination), majd Vader nagyúr segedelmével Mos Eisleyt takaríthatjuk ki a rebellisektől (Siege of Mos Eisley) - talán ez utóbbi a legkönnyebb pálya a küldetéssorozatban. Ezt a klónháborúk küzdelmei alatt már megismert Rhen Var követi (Sabotage at Rhen Var), itt sem okozhat nehézséget a lázadók likvidálása. Birodalmiként a Yavin 4-en zajlik az utolsó küldetésünk (Assault on Yavin 4), majd végre beállhatunk a lázadók közé. Elsőként persze a Yavin 4 lesz gyilkolászásunk színhelye (The Fall of Yavin 4), majd ezt követi az egyik legjobb pálya, A Birodalom visszavág lenyűgöző csatájának színhelye, a Hoth (The Battle of Hoth), ahol Luke Skywalker oldalán kell megállítani az ellent. Miután keresztbe tettünk a birodalmiaknak, a csetepaté helyszíne a Bespin lesz, ahol két küldetést kell teljesítenünk (The Liberation of Cloud City és Battle in the Clouds). Ha itt is sikerrel járunk, vehetünk egy nagy lélegzetet, mielőtt nekiveselkedünk az utolsó feladatnak, ami A Jedi visszatérből jól ismert Endor bolygón garantálja a fantasztikus finálét (The Battle of Endor).

A harmadik lehetőség a Galactic Conquest. Az elnevezést tekinthetjük nemes gesztusnak is, hiszen néhány lelkes fiatalember a Battlefieldhez készített Star Wars témájú modifikációt, amit nyugodtan nevezhetünk a Battlefront előfutárának. Ez a játékmód nem kisebb vállalkozásról, mint a galaxis meghódításáról szól. Kezdetben van egy bolygónk (csakúgy, mint az ellenfélnek). A cél a semleges bolygók, majd végül az ellenfél főhadiszállásának elfoglalása. Minden egyes elfoglalt bolygó után bónuszt kapunk, melynek bevetésével megkönnyíthetjük az elkövetkezendő győzelmeinket. Mindehhez 8 térkép adja meg a lehetséges színhelyeket (a Birth of the Rebellion a lázadók, a Dark Side Rising a Birodalom, az Attack of the Clones a klónok, a Revenge of the Sith a droidok, a The Galactic Civil War és az A Galaxy Divided a lázadók és a Birodalom, a The Clone Wars és a Balance of the Force pedig a klónok és a droidok oldalán játszható végig).

Végül azok, akik pusztán néhány percre szeretnének kikapcsolódni, azonnal belevethetik magukat a csaták közepébe, köszönhetően az Instant Action módnak. Mindössze csak ki kell választani a megfelelő pályá(ka)t és máris indulhat az ütközet.

Többjátékos módban játszhatunk Interneten, helyi hálózaton (LAN), vagy közvetlen kapcsolaton (Direct Connection) keresztül. Lehetőség nyílik kapcsolódásra, vagy pedig saját szerver kreálására. Előbbinél túlzottan sok választási lehetőségünk nincs, de ha mi csinálunk szervert, akkor meghatározhatjuk a játékszabályokat és a pályá(ka)t. Túlzottan azért nem kell aggódni, mert csak néhány lehetőséget tudunk beállítani ízlésünknek megfelelően (például: a játékosok maximális számát, a hősök esetleges szerepeltetését).

Az egyjátékos rész minden várakozásomat felülmúlta, hiszen aki már játszott hasonló játékkal, pontosan tudja, hogy ez a lehetőség bizony igencsak a háttérbe szokott szorulni. Ehhez képest a Battlefront két kampánya, a Galactic Conquest mód, illetve az azonnali csatázás lehetősége igazi felüdülés.

Sajnos a többjátékos módban némiképpen csalódnom kellett. Valahogy olyan érzésem volt, hogy itt vannak a térképek, aztán nyomás játszani. Semmilyen különleges játékmód sincs, és a beállítási lehetőségek is hagynak némi kívánni valót maguk után - például nem lehet módosítani a csapatok összlétszámát. A hősök szerepeltetése jó ötlet, de az nevetséges, hogy összesen négyen vannak (a Köztársaság korában Mace Windu és Dooku gróf, míg a Birodalom időszakában Luke Skywalker és Darth Vader). A közhiedelemmel ellentétben ők is képesek elhalálozni nagyon ritkán, de természetesen - a többi karakterhez hasonlóan - gyorsan fel is támadnak. Ugyancsak tálcán kínálta magát a lehetőség, hogy választani lehessen a gungan, a buckalakó és az ewok faj, valamint a Theedet védő gárdisták közül is - sajnos ez is kimaradt.

Grafika, hangok és zene

A látványvilág - bár egyértelműen látszik rajta a konzolos jelleg - igencsak gyönyörű lett. Az egységek, a járművek és az űrhajók kidolgozottságáról, csakúgy, mint a fegyverekéről, csak pozitív jelzőkkel lehet beszélni. A pályák szemet gyönyörködtetőek, már az első pillanatban is ugyanúgy érezzük magunkat, ahogy a Star Wars világ főhősei abban a bizonyos messzi-messzi galaxisban. Az pedig, hogy végre személyesen is átélhetjük a legnagyobb csatákat, olyan élménnyel ajándékozza meg a játékost, amelyről eddig csak álmodozhattunk.

A grafikához hasonlóan a hangokat is csak dicsérni lehet: a fegyverek és a járművek mozgása által keltett zörejek félelmetesen hasonlítanak a filmekből már jól ismert hangokra. Mindehhez pedig tökéletesen passzol John Williams zenéje, melynek segítségével nem lehet gond a tökéletes beleéléssel.

Negatívumként talán csak azt lehet felhozni, hogy a pergő játékmenetnek köszönhetően nem marad túl sok időnk gyönyörködni az élethűen lemodellezett tájakban, épületekben, járművekben, de ezt talán megbocsájthatjuk...

Összegzés

A játékkal eltöltött néhány napos tesztelési periódus konklúziójaként nem túlzás azt állítani, hogy 2004. szeptember 21-e igazi ünnepnap volt a Star Wars univerzum kedvelőinek. A klasszikus trilógia DVD-megjelenésének napján a boltok polcaira került Battlefront ugyanis hozta azt a magas színvonalat, amelyet elvártunk tőle. A magam részéről pedig tökéletesen megcáfolta a szkeptikus hozzáállásomat és nagyon kellemes meglepetésként ajándékozott meg számos boldogan együtt töltött órával. Tény, hogy van benne néhány apróbb hiba, melyek miatt nem lehet az év játéka, de nem is ez volt a fejlesztők célja. Ahhoz képest, hogy egy éve még senki sem hallott róla, olyan nagyszerű játékkal rukkoltak elő, amelyre mindenki büszke lehet. Szép munka, a III. rész megjelenését követően pedig várjuk a küldetéslemezt! Bízzunk benne, hogy az utolsó Star Wars filmben lévő új bolygók által kínált lehetőséget kihasználják a fejlesztők és egy hasonló színvonalú játékkal lepnek meg.